A gránit elsősorban ásványi anyagokból, például kvarcból, földpátból és csillámból áll. A sűrű szerkezet, a nagy nyomószilárdság, az alacsony vízelnyelés, a nagy felületi keménység, a jó kémiai stabilitás és az erős tartósság jellemzői.
A gránit jellemzőit elsősorban a fizikai tulajdonságok, a kémiai tulajdonságok és a mechanikai tulajdonságok tükrözik. A gránit elsősorban ásványi anyagokból, például kvarcból, földpátból és csillámból áll. Ezeknek az ásványi anyagoknak nagy keménysége van, így a gránit nagy kopásállósággal és tartóssággal rendelkezik. Ugyanakkor a gránit nagy sűrűségű, kemény textúrájú, és nem könnyű viharvert és erodálódni. Ezenkívül a gránit jó hővezető képességgel és hangszigeteléssel is rendelkezik. A gránit kémiai alkotóelemei elsősorban szilícium -dioxid, alumínium -oxid és vas -oxid, amelyek miatt a gránit jó savállósággal és lúgos ellenállással rendelkezik. Normál környezetben a gránit nem érzékeny a kémiai korrózióra és a biológiai erózióra, így hosszú ideig fenntarthatja a stabilitást és az esztétikát. A gránit mechanikai tulajdonságai elsősorban tükröződnek a nyomóállóságukban, a szakító -ellenállásban és a nyírási ellenállásban. Mivel a gránit ásványi részecskéi nagyok és szorosan egymáshoz kötődnek, nyomószilárdságuk nagyon magas, több mint 3000 mPa -t elérve. Ugyanakkor a gránit nagy szakítószilárdságú és nyírószilárdsággal rendelkezik, és nem hajlamos a repedésre és a deformációra. Ezenkívül a gránitnak jó szeizmikus ellenállása van, és stabil maradhat a természeti katasztrófákban, például a földrengésekben.

