Különféle beszámolók léteznek az újév napjának eredetével kapcsolatban, a következő fő szempontok szerint:
1. Az ókori Róma eredete: I.e. 46-ban Julius Caesar római császár bevezette a Julianus-naptárt, január 1-jét jelölte meg az új év kezdeteként Janus, a római mitológia két-arcú istene tiszteletére, amely a múltra való visszatekintést és a jövőbe tekintést jelképezi.
2. Az ókori Egyiptom eredete: Az újév eredete Kr.e. 4500 körüli időszakra vezethető vissza az ókori Egyiptomban. Az ókori egyiptomiak a Nílus áradása alapján határozták meg az új évet, jellemzően szeptemberben, a fényt és az újjászületést jelképező napon.
3.A római Saturnalia fesztivál eredete: Az újév eredete is az ókori Rómában tartott Saturnalia fesztiválra vezethető vissza. A rómaiak minden évben a téli napforduló utáni első holdtölte éjszakáján nagy ünnepséget tartottak, hogy megköszönjék Saturnalia istennek bőséges termését. Ez a hagyomány fokozatosan elterjedt Európa különböző részein, majd 1582-ben XIII. Gergely pápa hivatalosan is január 1-jét jelölte ki az újév első napjának.
4.Kínai eredet: Kínában ősidők óta létezik az újév kifejezés. Kínaiul a "jüan" azt jelenti, hogy "első" és "kezdet", a "dan" pedig hajnalt vagy kora reggelt. A kínai holdnaptár újév napját már több mint 4000 éve használják, de a jelenlegi Gergely-naptár „újév napját” 1949-ben hozták létre.
Összefoglalva, az újév eredete több ókori civilizációt és történelmi eseményt foglal magában, amelyek közül az ókori Róma Julián-naptári reformja és a Földművelés Istene Fesztivál hagyománya jelentős hatással volt a modern újév kialakulására. Kínában az újév napjának egyedi kulturális háttere és történelmi eredete is megvan.
